Az apukám leesett egy játékszerről és óriási pechére ezt pont a János hegyen sikerült elkövetnie, ami a János kórház hatáskörébe esik. Attól eltekintve, hogy az súlyponti, vagy nem. Mindenki nagyon kedves és aranyos volt, hívtuk a mentőket, aki szintén nagyon kedvesek és aranyosak voltak. Nagyon szimpatikusak is, egészen addig, amíg észre nem vettük, hogy útközben valamilyen homályos úton-módon eltűnt 30 ezer Ft. (szegényeknek nagyon kevés a fizetésük).
Az egész napi rohanás után nagyon „kellemes” volt az a 2-2 és fél óra, amit az ambulancia előtt várhatott a tolószékes apukám meg mi, de a pihenésnek is vége szakad egyszer. Ránk szólt egy kedves-nővér, hogy „Mi lenne ha felemelnénk a seggünket és szólnánk, hogy mikor kerül ránk a sor!”, ilyen szívélyes kérésnek nem lehet ellenállni! A vizsgálat ezután röpke fél órán belül meg volt, még egy kis várakozás (a változatosság kedvéért) a röntgenért, és már ott is toporoghattunk a kórterem előtt. Kb. három óra alatt sikerült megállapítaniuk, hogy enyhe agyrázkódása van, amit egy, a játszótéren lévő, szabadságos orvos 5 perc alatt diagnosztizált.
Ezek után az izgalmak után jön a java, egy kis könnyed traccsparti a nővérrel. Nagyon udvariasan felkínálta, hogy az apukám válasszon ágyat a kórteremben (ahol már csak egyetlen hely volt szabadon).
Az elkövetkező fél órás beszélgetés, arról szólt, hogy mi nincs, ami pedig egyértelműen kéne. Mi naiv, ostoba fajankók nem cipeltünk magunkkal a kirándulásra: poharat, evőeszközt, pizsamát, papucsot, gyógyszereket stb. Mivel ezek kellenek a traumatológiára. Mi budapestiek vagyunk, anyám hazaszaladt összecuccolt és ott volt órán belül, amíg az apukám nem feküdhetett le, pizsama híján. Ezeken kívül természetesen berakott wc papírt, ami nincs a kórházban, valami pénzt, hogy a nővérke mégse hagyja meghalni és kaját, ami hát igen kórházi…. Én nem tudom, hogy mi történik, ha valaki mondjuk felutazik Debrecenből, baleset éri és a családja csak egy nappal később tud bejönni hozzá (ha nincs hozzátartozója, akkor az biztos halál, ha véletlenül el is látják a sérülését, egy idő után úgyis éhen hal), akkor egy napig nem kap inni (mivel nincs mibe) és civil ruhában üldögél, valami, az enyhe agyrázkódásnál mondjuk komolyabb sérüléssel?!
Amikor bementem a traumatológiára az ajtó mellett egy öreg bácsi egy tolóágyon, félig betakarózva egy papírt szorongatva a kezében feküdt, amikor kimentem egy óra múlva ugyanebben a pózban feküdt és csak annyit mozdult meg, hogy lássam nem halott MÉG.
Természetesen a kórház iszonyú lepattant, a lift nem működik (legalábbis a traumatológián biztos nem), az orvosok még csak rá sem néznek a betegekre ellenben a nővérekkel, akik mindig benéznek, hátha akad valami veszekednivaló.Én ezt láttam, tapasztaltam a János kórház traumatológiai osztályán, magasról tojok rá, hogy mit akar Horváth Csaba tenni az ingatlannal, de semmiképp sem repdesnék a mennyekben, ha Buda súlyponti kórháza egy ilyen putri lenne!
INDEX, szerintem vicces 
L. Tomi said
Jobbulást apukádnak! Voltam három napot János-kórházban traumatológián szintén agyrázkódással /ugyan pár óráig eszméletlenül/ most júniusban. Azt kell mondjam, egészen korekt ellátást kaptam, bár az őrzött kórteremben éjszakázni az szerintem kevesek számára jelent alvást is. Minden rosszban van valami jó, belehallgathattam a velem együtt fekvő Kármán Irén kihallgatásába, ez igen érdekesnek bizonyult. Visszagondolva és mondjuk februári Merényi-kórházban töltött időmmel összehasonlítva ott valóban könnyen kaphattam volna pizsamát, meg evőeszközt, talán kicsit több odafigyelést a nővérektől és orvosoktól, egy kicsit hamarabbi és megnyugtatóbb tájékoztatást szüleim felé a helyzetről telefonon, meg azt, hogy ne kelljen kijelentkező betegként fél órát sétálnom, hogy befizethessem az ellátási díjat. Talán ezek valóban nem túl nagy elvárások egy súlyponti kórháztól és ha a szüleim nem olyan segítőkészek,hogy naponta látgoatnak, tényleg elég kellemtlen hiányosságokkal kellett volna küzdenem. Ami apukáddal történt az több ponton szeirntem is megengedhetetlen, én is iszonyat dühös volnék. Az alkalmazottak viselkedése az, ami a leginkább kiábrándító, illetve az, hogy erre mentségként dobhatóak be a kicsiny fizetésük és a rossz munkakörülményeik.Egyébként valószínűleg akinek nagyon nincs, evőezközt, poharat, pizsamát igenis adnak a kórházban, csak kevés lehet nekik raktáron, ezért inkább erőltetik, hogy aki tud, annak szerezzenek. Összébb kell húzni ezt az egészségügyet, hogy ami marad belőle, az normális legyen, vagy be kell vonni segítséget, akár magánkézből. (El)Várjuk a reformok hatását.
mate said
szerintem humoros. most olvastam egy könyvet a szerzett tulajdonságok örökíthetőségéről…magyarországon hamarosan kifejlődik az új szuperember…olyan tűrőképessége lesz, hogy egyedül fogja túlvészelni a bekövetkező világégést követő putrisodást…nesze neked trianon…szerintem csak hagyjuk tovább fejlődni a balfék kisantantot
Aczél Anna said
Nagyon tetszik a stílusod, és egyáltalán nem, ami történt. Komolyan javaslom, hogy ne csak blogban, de valódi levélben is írd meg a kórház vezetőjének, de csak akkor, ha édesapád már kint van. Felháborítónak tartom, hogy ez megtörténhet!!
prinzdani said
A szüleim nagyon röhögtek a történeten, ők is ugyanezt a János kórházat ismerik ugyanígy csak orvosként.
tdpd Gábor Sára: Inkább a gyors halál, mint a János kórház!!! « said
[...] Gyakorlóiskola 14 éves tanulója. Blogjában a Szent János kórházban szerzett élményéről tudósít. [...]
gaborsara said
Tomi, nem állítom, hogy mindig mindenkivel ez történik a kit behoznak a János kórházba. Bár van egy olyan érzésem, hogy te elnézőbb vagy az orditozós nővérekkel, meg a lassú ügyintézéssel, mint én. Engem kiakasztott, ami ott történt, de szerencsére nincs sok összehasonlítási alapom (János kontra többi kórház), lehet, hogy ez az összesre jellemző, de ha ez igaz, az nagyon elkeserítő.
gaborsara said
Megtisztelő, hogy vannak olyan VIP olvasóim is, mint a János kórház orvosai!
Prinz Dani jóvoltából, a http://tdpd.wordpress.com/-on is fent van ez az izé, élménybeszámoló.
Zora said
Hát Sára, ezt jól elmondtad. Én a Betesda kórházban voltam, ott sem volt wc papír és vega létemre nem kaptam vmi sok kaját, általában vajas kenyeret. De az vicces volt, hogy egy nővérke adott egy olyan cuccot, amibe vizeletmintát kell tenni, én beraktam a szekrény aljára, nem adtam vizeletet és ez fel sem tűnt nekik.
gaborsara said
lehet, hogy megváltoztatom a címet, “Inkább a gyorshalál, mint a magyar egészségügy!”-re, asszem jobban fedi a valóságot!
prinzdani said
Látod Zóra, anyukám pont a Bethesdában dolgozik…
Aczél Anna said
Nagyon érdekesek a kommentárok! Ma már vén vagyok, de valaha az én anyukám, a Te nagymamád a János kórházban dolgozott, akkor persze gyerek voltam és csak azt láttam, hogy sokat lehetek bent nála. Olyan napköziféle is volt néha, meg olyan is, hogy mind ott aludtunk az ügyeletes szobában. Igaz, akkor a Te anyukád még meg sem született. Talán ezek miatt az emlékek miatt is esik olyan rosszul, amit mostanában hallottam, tapasztaltam a kórházban.
lilimama said
sári,
király vagy! és van ezen az oldalon azért egy-két pontpontpont, amiről besz.
pusz
SF said
Ja, nekem a 2 éves kisfiam volt bent múlt héten a János Kórházban, a gyerekosztályon is sz@rtak rá, kivéve egyetlen nővérkét és doktornőt.
Az ötvenes évek színvonala meg a “reform szükségessét” hívatott bemutatni. Gondolom az elvtársakat a szomszédban (Kútvölgyi) nem ilyen körülmények között kezelik…
Csaba said
Apám itt halt meg egy éve. Csak kélt törését nem vették észre a mentősök.
A kórházban három felé fizettünk zsebbe, de arra nem voltak képesek, hogy megmosdassák. Tömegével halnak meg az emberek.
Ez nem kórház. hanem Auschwitz maga.,
Enikő said
Egy friss “élmény” a János kórházból…
Az éjszaka közepén 6 éves kisfiam sírva riadt fel, annyira fájt a füle. Próbálkoztam mindenféle házi praktikával, de semmi nem használt. Így éjjel 2 órakor elindultunk az aznapi ügyeletes F-O-G-re. Szerencsétlenségünkre pont a János kórház volt az…
Miután átautóztunk Budapesten /mi Kispesten lakunk/, a portán beléptünk, ahol egy mélyen szundító biztonsági őr /??/ fogadott minket. Természetesen elnézőek voltunk, nem zaklattuk, elboldogulunk magunk is- gondoltuk.
A táblánál hamar kikerestük a számunkra megfelelő épületet, és odasiettünk. Minden ajtót zárva találtunk, viszont volt csengő. Hamar be is csöngettünk. Egy hölgy beleszólt, mire elmondtam neki mi járatban vagyunk. Ő átirányított minket egy következő épületbe.Kis túra után oda is értünk, ahol szintén zárt ajtó fogadott minket. Az ajtón a kiírás: fülészeti szakrendelés, ha ügyeletre szeretnénk menni, fáradjunk át a másik bejárathoz. Át is fáradtunk. Láss csodát, nyitott ajtó, viszont sehol egy lélek. Csengő viszont itt is volt. Hamar becsengettünk. /ekkor már egy kicsit félve../ Mivel az ajtón egy papir fogadott, hogy a fülészet a másik bejárat….
Hamar jött egy nővérke,kérdezte hogy mi a panaszunk. Elmondtam, erre közölte, hogy az a másik bejáratnál van, de ha már itt vagyunk, akkor fáradjunk be, szól az ügyeletes orvosnak. Megköszöntük.
5 perc várakozás után fel is tűnt a “kedves” doktorúr. Bocsánat, FŐorvosúr, meg ne sértsem..
Köszöntünk neki, még a fülfájós gyermekem is, szó nélkül. Erre ő valahogy nem reagált. Kulcs elő, ajtó kinyit, és egy halk “jöjjenek” hangzott el.
Már gyanús volt.
Leültünk a vizsgálóban. Az egész ottlétünk alatt szemkontaktus nem volt a doktorral, a bajusza alatt pár kérdést feltett, amit nem mindig értettem meg, és kénytelen voltam visszakérdezni. Kezdett ingerült lenni. Egy gyors vizsgálat,recept, papír, mi megköszöntük, és elnézést kértünk a “zavarásért”.
Ha hiszitek, ha nem, egy szó sem hagyta el a száját!! De még csak nem is bólintott! Se viszlát, se jobbulást, semmi!
szegény gyermekem kérdőn nézett, és kérdezte, miért nem köszönt a bácsi, amikor mi köszöntünk neki. Mit felelhet erre egy szülő??
Gondoltuk hamar el innen, és ha már nem a megfelelő helyen jöttünk, akkor legalább ott távozzunk. Igen ám, de az ajtó zárva volt. Tanakodtunk, mit is csináljunk, és arra jutottunk, hogy ahol bejöttünk ki is jutunk. Elindultunk hát.
Szembe jön a nővérke, aki beengedett minket.Kérdeztük, hogy kimehetünk-e ott ahol bejöttünk.Válasz: “hát ha már egyszer itt vannak…”
Szóval sietve elhagytuk az egész kórház területét.
Iszonyu dühöt érzek. Én is eü.-ben dolgoztam /1 hónappal ezelőttig/, sürgősségi osztályon, de ha mi hasonló viselkedést tanusítottunk volna, főleg egy ügyeletben, hát szépen megkaptuk volna a magunkét!!!
Büszkék lehetnek a “FŐORVOS”ukra.
Mindenkinak azt tanácsolom, kerülje el ezt az ügyeletet, húzza ki inkább reggelig…..
Dr. Carter said
Kedves Sára!
Én egy, a Szent János Kórházban ismerő orvos vagyok.
Én is nagyon sajnálom, ami Édesapáddal történt, ugyanakkor, naponta szembesülök a mi problémáinkkal, amibe a betegek esetleg nem gondolnak bele. Pl. kevés az orvos, a kórház ellátási területét megnövelték, ezért ugyanakkora létszámmal több beteget kell ellátni, lehetőleg ugyanolyan gyorsan és ugyanolyan mínőségben. Ez sajnos, mivel emberek vagyunk, nem mindíg megy. Az ellátást pedig a szakma szabályai szerint nem érkezési, hanem súlyossági sorrendben kell elvégezniük.Az ápoló nővérek szintén nincsenek elegen, a traumán pl. egy osztályon mindössze kettő van 11db négyágyas kórteremre. Szerinted mennyi idejük jut egyre betegre? Mennyire lehetnek fáradtak egy 12 órás munkanap után(ők 12 órát dolgoznak, nem 8-at…)? A fizetésük pedig nem verdesi a fellegeket.
Még rengeteg problémát fel tudnék sorolni, de a lényeg az, hogy gyakran mi is erőn felül dolgozunk, az egészségügy mai helyzetét és sajátunkat is egyre nehezebben viseljük.
Anonymous said
Sajnálatos módon csak most értesültem,ezekról a nem igazán jó véleményről amit a János Kórházról irtatok. Én igen régi dolgozója vagyok ennek a kórháznak, és ha hiszitek ha nem valamikor igen büszkén mondtuk el mindenkinek, hogy hol dolgozunk.Jelenleg ez nem igy van. Ez a kórház az évek alat lepusztult,és a tulajdonos őnkormányzat egy fillért sem kőltőtt a felújításra. Ilyen körülmények között próbáljuk a munkánkat végezni.
Ami nem 8 óra hanem 12 vagy 24 óra. A traumán egy 24 óra alatt 100- 150 beteg fordul meg. a személyzet meg igen kevés. Már néha csodálom is azt aki marad és még csinálja is. A pénz ( fizetés ) kevés, mint közalkalmazott fizetés emelést már régen kaptunk . Nem sirám ezek a valós tények. Oda kell jönni be kell állni dolgozni, havi 220-240 órát .Ezután itélkezni.
gaborsara said
Nem az orvosokat és a nővéreket hibáztatom, amiért az infrastruktúra rossz, nincs meg az alapvető emberi életfeltételekhez szükséges kórházi felszerelés. Nem az orvosokra, mint külön egyénekre, nem is arra az üvöltözős nővérre voltam dühös, hanem az az egészre (eü.) együtt.
A személyiségi és emberi jogok nagy védelmében, a diákoknek nem lehet megszabni a hajhosszukat, de specko, ha valami bajuk lesz, akkor nem biztos, hogy jut hely egy kórteremben.
Ezek a számok elég sokkolóak és nem akartam ítélkezni, leírtam, amit tapasztaltam, nem láthatok bele a kórház életébe. A kórhaázakban most uralkodó körülményekért az orvosok, meg a nővérek nem felelősek jobban, sőt, mint az a költségvetés, amibe a kormányzati negyedre, meg a combinóra van pénz, de a kórház felújításra, mega közalkalmazotti béremelésre már sajna nincs keret.
Tudom, hogy kevés a pénz, az orvos, a nővér meg főleg, tudom, hogy sok a fizetetlen túlóra, és, hogy ettől csökken a hivatás presztizse. Ez nem egy vádbeszéd akart lenni (nem vagyok Horváth Ágnes), ez csak egy pillanat kép arról, amit önök, a betegek, meg a látogatók tapasztalnak nap, mint nap. Úgy gondolom, minél nagyobb nyilvánosságot és, minél nagyobb teret kap a médiában ez a probléma, annál jobban nő a nyomás, hogy valamit tenni kéne.
petri gyula said
nagyjából ugyanaz az eset mint enikőnél,csak abban különbözik,hogy minket dr.garai zsolt főorvos ur látott el.minden dícséretet megérdemel a szakszerü ellátása és kedvessége,minden tisztelet iránta.
ezaz said
Nekem gyöngydaganat volt a fülemben, erre a János Kórházban parafin olajat adtak, meg Augmentint, és hallásvizsgálatot csináltak, teljesen fölöslegesen. Eltávolítani nem távolították el, a hülyéknek fel sem tűnt, h. nem a huzat fújt meg (pedig mondtam, h. korábban ugyanezen betegség miatt operáltak). Most, 1-1,5 év elteltével találtam végre egy orvost, aki nem ilyen slendrián senkiházi, mint az a 3 orvos, aki látta a fülemet a János Orr-fül-gége osztályán. Egyelőre kűzdök, h. az időveszteség, az arczsibbadás és szédülés miatt ne kelljen megoperálni, de lehet, h. a cinikus, szemét, szakmaiatlan kezelés miatt erre is sor kerül.
Amikor a lábam törött volt, körbegyalogoltatták velem a Kórházat, majd 3 óra várakozás után hazamentem, mert még a nevemet sem kérték el.
Ezek nem a rossz felszereltség, a szegénység, stb. hibái. Ezek MORÁLIS KÉRDÉSEk. Rossz körülmények között sem kellene ilyen aljas sintérnek lenniük.
Szenvedő said
Kedves gaborsara és carter!
Nos, az eset nagyon igaz! Az is amit magam is átéltem. A múlt év január 6.-án még tán mindenki emlékszik, hatalmas ónoseső esett, s én balga mód valami okból elindultam a boltba. Nagy szerencsémre -mivel nem akartam magára hagyni az akkor 11 éves gyerekemet- hát vele küzdöttem le magamat egészen a házunk sarkáig, ahol is úgy repültem hanyatt mind a 98 kilómmal, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Eszméletvesztés, ahogy az kell….. végül ahogy ezután elmondták a többiek a gyerekem sikoltozására egy fiatalember sereglett oda, aki mentőt hívott, de szerencsére addigra magamhoz tértem. Igaz, elég ramaty állapotban voltam. A mentők nagyvártatva megérkeztek, s nézegettek nagyon kedvesen jobbról is, balrl is, majd megkérdezték, hogy érzem magam, mert -az ő szavukkal élve- elég szarul nézek ki! Már bocsánat a kifejezésért! Mondtam, hogy hát úgy is érzem magam…… Megnyugtattak, hogy mivel az eszméletemet is elvesztettem, hát minima kalkula 3 nap kórház, erre készüljek.Nos, következett a János kórház természetesen, ahol már bőszen folyt a nagyüzem, lévén az ónoseső.Közben megérkeztek a nagylányomék is, a vőm a kicsi lányomat hazafuvarozta, s próbálta megnyugtatni. mert mindenki más észrevette a kicsin a sokkot, csak a mentősök s az orvosok nem. No, a doki elég hamar túljutott a vizsgálatomon, majd közölte, menjek a röntgenbe. Még a röntgen előtt ültem, sorra sem kerültem ott, mikor már újból szólítottak, hogy ugyan menjek már aláírni a papírjaimat, mert nincs semmi bajom, s mehetek haza! !!!! Erre a lányom kikelt magából, hogy aztán ezt honnan tudják, mert a röntgen még el sem készült! Mire az orvos közölte, hogy jó, akkor majd később……. vártunk, vártunk, várakoztunk, majd bekerültem végre valahára s elkészült a felvétel is. Ám csodák ugy márpedig vannak, mikor kiléptem, mit léptem, szédelegtem az ajtón, rögvest hívtak is, hogy na akkor mehetek is haza, nincs semmi bajom! Nos, én balga, mondom az orvosnak, hogy de hát az eszméletesztés, s hát azt mondták a mentősök, megfigyelés, meg minimum 3 nap……hát jól leteremtettek, hogy mit képzelek én, ők azt jobban tudják s az esetemben szó sem volt arról, hogy bent kell maradnom! Nos, ezekután hazahoztak a gyerekeim, s a mai napig pedig jelzem már több mint egy év eltelt!!! időről időre szédülök nem is kicsit, s a memóriám sem a régi, elég sok dolgot felejtek el, mellé ahol beütöttem a fejem az időjárás változáskor igen fáj, mintha egy hosszanti repedés mentén fájna.
Hát ennyit a gyors orvosi beavatkozásokról a kedvességről s az odafigyelésről!
Szerintem mindent meg lehet érteni. Hogy kevés a fizetés, hogy túlterheltek. De könyörgöm, az emberek nem papírrepülők, hogy ha rosszul hajtogattuk össze akkor ki lehet javítani!!!!!
Szabó Edia said
Anyukámnak végső stdiumu rákos lévén (májáttéttel) elkezdett otthon vérezni az orra. Mető, János Korház orr-fül-gége.(Akkor még tudott ülnis szegény a tolószékben.) Mivel vérzés és mentő, azonnal vitték a kezelőbe, várakozás nélkül. Egy Zsuzsa nevü doktornő ellátta. A mentők nem vártak meg.Azt mondák, kbb. 6 órátt kell várni arra, amelyik majd haza viszi. doktornő látta, hogy haldoklóról van szó (azon a héten szombaton anyukám meghalt), lefektette a kezelőágyra és fizetős mentőt javasolt és maximális edvességgel, törőddéssel el is intézte. Elfogatam, hisz ég igy is tübb mint egy órát kellett várni arra is.Még 5 km sincs a lakás a János kozházhoz és 3.900 Ft volt a fizetős mentővel egy út. Biztos erre még borravalót is vártak volna de nem adtam. Csütörtökre visszarendelték a haldoklót, holott orvosoknak az tudni kell (amit én akkor még nem,, mert senki nem mondta), hogy a májelégtelenség miatt a vérzés valószinleg már nem is fog elállni. Reménykedtem, hogy eláll és intézkedtem. Akkor már a házioros kellett hogy mentőt rendeljen. Megmondták neki, hogy ők elviszik, de nem várják meg és fizetőst ajánlott. A kedves Zsuzsa doktornő azt mondta, hogy csak 2 perc kivenni a tampont, annyit szoktak várni, ezért én mondtam az orvosommnak, hogy szerintem lesz annyi pénz, amennyiért megvárják az akkor már csak hordágyon szállitható haloklót, rendelje csak meg, nekem még akkor is csak felébe kerül. Hát volt ! 4-5.000 Ft-ot mondtak és 5.000-t adtam örömömben, hogy nehogy már ott kelljen várnunk órákat. Megérkeztünk. A volt énekesnő doktornő volt ott. Hozzá sem nyúlt anyámhoz, csak mondta hogy még nem lehet kivenni a tampont. Se egy kedes szó, se részvét, se egyéb tájékoztatás. Mondtam neki, hogy hiszen a karja is vérzik már egy hete, mi lesz velünk, ha az orra vérzése sem áll el? Erre ő: hogy magával mi lesz nem tudom, az anyjával majd lesz valami és legalább 10 percig irta a papirokat a semmiről, a mentő meg ott várt. Visszarendelt hétfőre. A menttősök mondták, hogy ők akkorór nem jöhetnek (igy is nehéz volt nekik megoldani hogy megvártak), de ajánlottak másik mentősöket, akik ugyanennyi pénzért visznek-hoznak hétfőn. Hát erre már nem volt szükség, mert még aznap délután anyukám magánkivüli állapotában kihuzott a tamponból egy darabot. Mivel nagyon vérzett, hivtam a mentőket. Jöttek vagy négyen és bevitték a János Korház Orr-fül-gége korházi osztályára. Ott ellátták és megkérdezték hogy hazaviszem-e? Mondtam, hisz hétfőre is be van rendelve, hát hogy lehet ezt csinálni egy haldoklóval, aki már sokszor eszméletlen, hogy állandóan hozom-viszem a mentővel? Igy azt monták, hogy maradhat hétfőig, hisz ugyanoda volt berendelve, csak a járóbeteg rendelésre. Ellátták, lefetették és én rögtön osztottam a borravalókat. És ami igaz, igaz, van még rendes orvos a Jánosban is ! Anyukám kezelőorvosa nem fogadta el a borravalót !!! Azt mondta, hogy ilyen nagybetegektől nem szokott, van nekem elég bajom !!! Pedig nagy szivességet tett, mert anyukám nem volt bejelentve hozzám, de ő megelőlegezte a bizalmat, hogy hétfőn az első dolgom lesz bejelenteni és átirja a cimet. (Nem hiszem hogy sok ilyen orvos van manapság. Pl. a rohammentő orvos elrakta a 2.000 Ft-ot, bár igen kedves és készséges is volt.) Sajnos másnap reggel édesanyám meghalt a korházi ágyon. A mentősöknél is katasztrofális a helyzet, nekem leginkább velük volt bajom.
freka said
Szegyen,de nagyon igaz, amit olvastam !Magam “csak” latogatokent eltem at a leirt elmenyeket . Jojjon mar Viktor, itt meg Mikola is rendet csinal !
Anonymous said
Sziuasztok! Nekem a sógorom feküdt a sebészeti osztályon lágyéksérvvel mütötték 8 szor ugyanis minden műtét után begyulladt a sebe a belső varratok miatt, azt se tudták hogy hol van benne a varrat sőt a végén már azt mondták neki hogy hallucinál.Utóbb kiderült,hogy egy rezidens műtőtte.A 7.-dik műtét után a férjem bement reklamálni a testvére állapota miatt, természetesen még nekik állt feljebb,hogy hogy mer szólni. Kiváncsi lettem volna,hogy ha a orvos lenne forditott helyzetbe ö mit tett volna? Az éremnek két oldala van ,talán bele kénne gondolni a másik helyzetében is! Én megértem ,hogy a személyzet napi 12 órát dolgozik de talán nem a betegeken kénne éreztetni hiszen ha nem volna beteg nekik sem lenne állásuk ! Arrol ,hogy keveset keresnek sem a beteg tehet ebbe az országban senki sincs megelégedve a bérével!
Anonymous said
Miért van az hogy egy 8 hónapos kismamát egyedül a laborba veszik előre akkár melyik osztályra megy az ember ennyi lojalitásra sem számithat sőt még a nővér mondja,hogy ki kell várni a sort ami elég sokszor igen hosszú!